Mi a siker titka? Egy jó ötlet? Kitartó munka? Ray Kroc felemelkedésének története egy szemléletes példája annak, hogy a nagy dobáshoz nem minden esetben kell saját ötlet, elég lehet, ha egy ambiciózus ember nyitott szemmel, lehetőségekre farkaséhesen van jókor és jó helyen.

Ray Kroc (Michael Keaton) utazó ügynökként keresi kenyerét az 1950-es évek Amerikájában. Nem nagyon megy neki a szekér, a felkeresett étteremtulajdonosok rendre elhajtják. A sok sikertelenség már-már a kétségbeesés vermébe taszítja főszereplőnket, amikor is, egyik nap belebotlik a két testvér, Mack és Dick McDonald étkezdéjébe. Kiaknázatlan potenciált felfedező megszállottként minden követ megmozgat, hogy valahogyan bekerüljön a Donald testvérek vállalkozásába.

McDonald’s étteremlánc története is beletartozik az ígéretes alapanyagú filmek tárházába, hiszen ki nem ismerné a márkát, mely világszerte jelen van, és ki ne akarná hallani ennek a hatalmas cégbirodalom megszületésének történetét? Az Alapítóra alapvetően kétféleképpen lehet rátekinteni. Sikertörténtként, ami megmutatja, hogy megannyi bukás, sikertelenség után, a kemény munka és a nagy álmok kombinációja előbb-utóbb meghozza gyümölcsét. Elszomorító vállalkozói tragédiaként, ami két jószándékú testvér mélyen dédelgetett álmát gyalulta a nagyravágyás földjébe.  

Az, hogy a néző miképpen ítéli meg a filmet, nagyrészben tőle függ. A film mindenesetre jól balanszíroz a két véglet között. Bár az elsődleges fókusz Kroc-on van, a rendező kicsit sem rejti véka alá kíméletlenül törtető jellemét, nem próbálja őt jószándékú vagy másokra figyelmes emberként lefesteni. Viszont - itt jön a lényeg - nem állítja be végtelenül romlott gonosznak sem, aki élvezetet lát más megalázásban vagy megbuktatásában. Ray Kroc szimplán meglátta az elképesztő lehetőséget, és oly erősen magához ragadta, hogy az még a levegőt is alig kapott. Komoly anyagi kockázatot vállalt, sokáig személyesen felügyelte az éttermek működését, reggeltől késő estig dolgozott, megannyi tárgyalást bonyolított le potenciális befektetőkkel, új munkatársakat toborzott és igyekezett olyan emberekkel körül venni magát, akikben meglátta a szikrát, mely benne oly hatalmas lánggal égett. A nap 24 órájában csak ez járt a fejében, ezt lélegezte be mindennap, ezzel kelt és ezzel feküdt. A filmet látva, kétségtelen, hogy Kroc hihetetlenül ambiciózus, dolgos és kitartó egy ember volt. Ez tény.

Ugyanakkor, ha a két McDonald perspektívájából szemléljük a végkifejletet, könnyen ökölbe szorulhat a kezünk. Alapjáraton felháborító tudat, hogy beengedsz valakit a házadba, adsz neki inni és enni, majd pár évvel később szánt szándékkal fúr ki a saját otthonodból. Tovább forrhat az ember vére, ha látjuk milyen rendes, becsületes és (szintén) dolgos embereket tessékeltek ki saját projektjükből. Dick és Mac egyszerű, de szimpatikus figurák, akik inkább a lassabb utat szerették volna végigjárni. Nem akartak eléberohanni a dolgoknak, nem akarták a minőséget mennyiségre cserélni, nem akartak hirtelen sokat markolni. Egy gyors, megbízható és családias étkezdét szerettek volna működtetni, ami mellett persze az sem gond, ha nullszaldónál valamivel jobban jönnek ki.

A gyakorlatban Dick és Mac McDonald voltak az elsőszámú gyorsétterem alapítói, azonban Ray Kroc juttatta el a brandet oda, ahol most is van. Nélküle a McDonald’s valószínűleg sikeres, és talán országos étteremlánccá nőtte volna ki magát, de az is lehet, hogy ha nem lett volna Kroc, évekkel később egy pénzes befektető vásárolta fel volna az egész céget. Akárhogy is, klasszikus amerikai korrajzot kapunk az 50-es évek Amerikájáról, ahol természetes végtelenséggel sugárzik a második világháború utáni jólét és bőség.

Micheal Keaton-ban ismét nem kellett csalódnunk. Nagyon jól áll neki a figura, sikerült belőnie azt a szintet, amikor még éppen nem akarod pofán vágni, de nagyon kevés hiányzik hozzá. Háttértörténete gyakorlatilag egyáltalán nincs felvázolva, ugyanakkor a film elején látható sikertelen értékesítési kísérletek szépen megágyaztak a karakter motivációjának. Érthetővé válik a függésszintű ragaszkodás a projekthez, melyet akkora lelkesedéssel pesztrál, mintha az ő neve szerepelne mindegyik gyorsétterem bejárata felett. Nem mondom, hogy teljes mértékben szimpatizálni tudtam Kroc személyével, de cselekedeteit képes voltam megérteni. Egész életében egy nagy üzleti húzásra szerette volna rátenni a kezét, ami majd elhozza számára is az imádott Amerikai Álmot. Erre több mint 50 évet kellett várnia, de végül csak megérett a meggy.

Az Alapító tovább erősíti a sztereotípiát, miszerint az üzleti életben leginkább azok lesznek igazán sikeresek, akik ambiciózus álmaikat minden létező dolog elé helyezik. Azok, akik egyetlen célt látnak maguk előtt, akik hajlandóak akármit és akárkit hátrahagyni a siker mámorító illatának kapujában. Ha biztosak a dolgukban, akkor játszi könnyedséggel vetik le magukról a moralitás nehéz láncait.  

Verdict: 7.5/10