Lezárult a Star Wars Saga. Legalább is, egyelőre. Milyen lett a hatalmas elvárások elé állított, földre szegezett tekintettel felelni kényszerülő Skywalker kora? Röviden: lenyűgözően töketlen, telis tele “mi a f...?” pillanatokkal, semmiből előrántott megoldásokkal telepakolt látványos pénzszivattyú, amit a szemkápráztató vizualitás és a véget nem érő fanservice próbál egyben tartani.

Mielőtt belekezdenék, egy gyors leszögezés (ismételten): nem vagyok Star Wars rajongó. Láttam mindegyik filmet, de számomra a Lucas által megteremtett világ elsősorban szórakoztatóipari termék, egy a sok közül. Ennek fényében, jelen írás leginkább filmkészítési-forgatókönyvírói szempontból fogja (túlnyomó) nemtetszésemet írásos formában képviselni, nem elégedetlen rajongó bőrébe bújva fogok kötözködni.

Eltelt 2 év az Utolsó Jedik óta, az erről készült kritikában többnyire pozitívan számoltam be a filmről, ami sajnos a további megtekintések után a negatív tartománya felé kezdett agresszív tempóban bicegni. Mostanra, oda jutottam, hogy az egyik legrosszabb SW filmnek tartom, amiben van körülbelül 20% értékelhető megmozdulás, minden más kritikusok által piedesztálra emelt lócitrom, szerintem.

Tény és való, a sorban én leszek a kismilliomodik, aki látványosan megkomponált verbális rugásokkal megsorozza szerencsétlen J.J. Abrams-t, Kathleen Kennedy-t, Rian Johnson-t és mindenki mást, akiket bár megnevezni nem tudunk, de bizonyosan részt vett a Disney kori SW filmek lelketlen pénzgyárrá való átkomponálásában. 

Jelen írásban nem fogok részletesen kitérni a megválaszolhatatlan anomáliára, hogy miféle tudatlan kisdobos vág bele egy kultstátuszú univerzum folytatására koherens, átgondolt alapkoncepció nélkül. Rózsaszínű Sárkánykígyó Kft-től még bőven megbocsátható lenne ez az ormótlan stratégiai baki, de Walt Disney nevét viselő gigacégtől elfogadhatatlan filmkészítési attitűd. Kell a pénz, sok és azonnal, ha nem lenne mindenkinek nyilvánvaló. 

Nem áll szándékomban hosszan elmélázni azon, hogy milyen hihetetlenül látványosak a vizuális effektek, milyen kellemesen dobhártyaszaggató a hangkeverés vagy John Williams mennyire jó önálló dallamokat képes írni egy-egy karakternek. Technikai megvalósítások terén továbbra is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni az “újkori” Star Wars mozikról, mindazonáltal, egy ekkora franchise-nál, ekkora gigaprodukciónál, egy ilyen presztízsű gigavállalattól ez szinte kötelező elvárás 2019-ben. 

Az Utolsó Jedikben halálosan idegesítettek a túltolt és nagyon rossz helyekre időzített gyerekes viccek és bugyuta helyzetkomikumok. A Skywalker korában látható mértékben visszavettek, nem érezték - Palpatine termékenyítő képességének hála - az állandó késztetést, miszerint minden komolyabb pillanat végére gyorsan oda kell biggyeszteni minimum egy Plútó kutyát alsónadrágban. 

Meghalunk “rendesen” valaha? Rég, nemrég kiírt szereplők random feltámadnak vagy gyorsan szublimálnak szobahőmérsékleten. Palpatine visszatér a halálból (állítólag klónozza magát valamikor, valahogyan?), Luke szellemként megjelenik, hogy lemásolja Yoda erődarus technikáját. Leia utolsó erejét felhasználva távolsági hívást intéz fiához, akinél párhuzamosan Han Solo kopogtat “Csatlakozz a fényhez” mozgalom szórólappal a kezében. A Karib Tenger Kalózai szindrómát látom felsejleni a háttérben, amikor is az ember nem igazán hal meg, szimplán hamvaiból feltámad és ott folytat mindent, ahol abbahagyta, vagy szellemként vissza-visszatér bedobni egy jó Mcburgert a Blahán. 

Az Ébredő Erőben több, újonnan behozott, ígéretes karaktert vonultatott fel J.J. Abrams, mindegyiknek volt egy megkezdett íve, ami annyi irányba indulhatott volna meg a trilógia fennmaradó két részében. Poe, a forrófejű pilóta, megtapasztalván a háború borús oldalát, a sok emberi áldozatot és nehéz időkben hozott kemény döntést követően válhatott volna egy visszafogott vezetővé, de nem. Maradt az “először lő, aztán kérdez” gondolkozásnál, bár vezetővé vált, de milyenné? Finn, a rohamosztagosból kezdetben kényszerűségből lett lázadó karakteríve megindult felfelé az első filmnél, majd stabilan ott is maradt egészen Palpatine legyőzéséig. 

Reyről abszolút semmit nem tudunk meg (azon kívül, hogy az uralkodó unokája). Baromi erős, jóhiszemű, talpraesett, de tényleg abszolút semmi egyedi személyiségjegye nincs. Tipikusan az a kedvelhető protagonista, akivel bárki azonosulni tud, pozitív kisugárzással, sajnos zéró karakterisztikával. Személy szerint nekem nincs nagy gondom azzal, hogy elképesztően OP és hozzá képest mindenki más kezdő súlyemelő, de azért az isteni gyógyító erőt már túlzásnak érzem. 

Egyedül Kylo-nál fedezhető fel egy nagyjából konzisztens, szemmel jól lekövethető karakterfejlődés, de ezt meg borzasztóan elkapkodták. Azzal, hogy Rey megmentette az életét (miért is amúgy?), majd apja emléke, anyja csillagközi telefonálásal karöltve 5 perc leforgása alatt eredményezi a térváltást, ami ugyan megalapozott, de túl gyors ütemű. Kellemetlen hasonlóságot vélek felfedezni szegény Trónok Harca közönségkedvenc Dragon Lady pálfordulásával, ahol a készítők pontosan ugyanezt a hibát vétették.

Palpatine az SW univerzum legnagyobb bűvésze. Legutolsó emlékeim szerint őt ledobták az egyik belső udvari erkélyről, ahonnan nem igazán úgy tűnt, hogy egykönnyen fel lehet mászni. Mégis, neki nemhogy sikerült valamilyen formában visszatérnie, de a köpenye alól varázsütésre előrántotta a valaha volt legnagyobb csillagflottát. Nem akarok kötözködő kiscserkész lenni, de van egyáltalán ennyi burkoló a galaxisban? Egy gyorstalpaló kőművésképzést is indított a feltámasztásával egyidejűleg? Honnan szerzett ennyi nyersanyagot, munkaerőt, pénzt? Mit ettek a látványosan egymás mellett parkoló csillagrombolók építői és üzemeltetői az elmúlt 30 évben? Valahol - nem a filmben! - említésre került, hogy rabszolgákkal építette fel a flottát, ugyanakkor ez az aprócska morzsa - érdemi felvezetés hiányában  - nem szolgál se “futottak még” kibúvóként, se elfogadható válaszként. 

Tudom, hogy fellengzős szőrszálhasogatásnak hangzik mindez, de a kaland sci-fi mércével mérve is van egy bullshit-mérő szonda, ami most brutálisan kiakadt. Se az Ébredő Erőben, se az Utolsó Jedik-ben nem volt egy árva utalás Palpatine visszatérésének, orbitális flottájáról egy aprócska elvétett szó sem esett, és miért nem? Mert a semmiből rántották elő fél órával a forgatás megkezdése előtt. Mert a vonatot még az előtt útjára indították, hogy kész lett volna a sínpálya. Kennedy és csapata, mint abban a régi rajzfilmben, a vonat elején ülve rakták maguk elé a vonatsíneket, kapkodva, nem ügyelve arra, hogy merre is haladnak.

Gyámoltalanság kimaxolva avagy Disney féle huszonegyezés: 18-ra lapot húz. Juj, ez egy király. Na, vissza a pakliba. Még1x. Ajaj, ez egy 8-as, hmm, még mindig nem jó, tegyük szépen a pakli aljára. Trilógiát csinálunk, nézzük meg egy harmadikat! Huh, ez egy dáma. Csak nem akar összejönni, játszunk inkább Activity-t!

“Tedd, vagy ne tedd, de sohase próbáld!” - Ismerjük mindannyian Yoda magvas tanítását, amit megannyi szituációban elő tudunk venni. Ezt sikerül a Disney féle SW filmeknek szemérmetlenül szembeköpnie. Meglépnek valami váratlant, valami bátrat, kiírnak egy fontos(abb) karaktert, majd rá 3 percre, visszaszívják az egészet. Ne aggódj, nincs semmi baj, igazából csak poén volt, haha! Merész voltam azért, ugye? Nem, kedves Disney, nagyon nem. Ha fel akartál húzni, akkor viszont baromi jó úton jársz. 

Tényleg mást nem tudok elképzelni, hogy miért viszakoznak szinte közvetlenül azonnal egy-egy bátor döntés után. Skywalker korában - ha minden ilyen jellegű pillanatot beleszámolunk - négyszer adják be ugyanazt azt az olcsó nózicsapkodós trükköt. Mindezt teszik vigyorogva, én meg akárhonnan nézem, arconköpésnek érzem mindegy egyes alkalommal. Vagy legyenek bevállalósak, vagy kis lábujjukat se dugják ki a safe space-ből.  Ennyiszer félrevezetni a nézőt (egy idő után mondjuk már semmit nem hiszünk el nekik) nagyon olcsó dramaturgiai húzás. Nemcsak teljes súlyától fosztják meg az adott jelenetet, de a rendező/forgatókönyvíró/stúdió is hitelét veszti a sokadik alkalom után. 

Ezen roppant ellenszenves megközelítés kistestvére az az egyre közkedveltebb és meglehetősen undorító stratégiai koncepció, amikor egy kedvcsináló előzetesbe olyan pillanatokat tesznek bele, amiknek a filmben valójában semmi jelentősége nincs. Igen, alanyunk esetében gondolok a Sith Rey-re piros, dupla fénykarddal. Az ilyen trailer-ben elszórt, apró momentumok hatalmas hype-ot generálnak és tucatnyi a teórigyártásoknak szolgáltatnak melegágyat, ami szerves része a marketing stratégiának. Ez csak az én szememben számít övön aluli húzásnak?

“The Saga ends.” Ez volt a nagy ígéret, mégsem érzem teljesen lezártnak a sztorit. A gonosz meghal, Kylo hősiesen elpárolog, az ellenállás ismét győzedelmeskedik, Rey pedig elmegy arra a helyre, ahol 77-ben Luke Skywalker beírta magát a filmtörténelembe. Megadom a kötelezőt, a dupla lemenő nap még a legkomorabb medvék szívébe is melegséget csal, de mi is lesz mindezután? Rey ott fog tengeni-lengeni a sivatagban roncsvadász/nyugalmazott Jediként? Poe vezeti az ellenállást Finn-nel a háta mögött? Mi ellen fognak harcolni, ha a sátánt és annak seregét már eltették láb alól? Most végre hivatalosan is egybekelhet a leszbikus pár? 

Abrams az utolsó jelenetsorral szép keretbe foglalja Skywalker hagyatékát, de egy apró szeletét sem villantja meg az új szereplők jövőjének. Véleményem szerint, azért nem lett rendesen lezárva ez a történet, hogy akármikor lehessen folytatni, akár 30 évvel később, idős Rey főszereplésével, akit a visszavonulás széléről ránt vissza egy fiatal jedinövendék, mert újra nagy veszély fenyeget. Remélem, hogy abban a trilógiában Jar Jar lesz a sith nagyúr.

Az az igazság, hogy miközben ezen sorokat írom, kísértetiesen hasonló érzés kerülget, mint annak idején az Utolsó Jedik-nél. A mozi varázsa, a dübörgő hangeffektek, szemkápráztató látványvilág, Williams kiábrándásra képtelen muzsikája együttesen képesek szórakoztatni 2 és fél óra hosszán át, mégis, ahogy véget ér a tűzijáték, elhalkulnak a dobok és egyedül maradok a leülepedett gondolataimmal, egyre több kérdőjel, hiányosság és következetlenség üti fel a fejét. 

Aláírom, rengeteget változtak a nézői elvárások az elmúlt évtizedekben, években. Mindenki kritikus, mindenkinek megvan a maga véleménye, fröcsögni mindig sokkal könnyebb, mint konstruktív, pozitív hozzászólást megfogalmazni. Ugyanakkor, be kell azt is látni, hogy az ördög a részletekben lakozik. Nem baj, ha sokak igényeit tökéletesen kielégíti egy überlátványos, agyatlan akciófilm, amit pár 11 éves kissrác írt az uzsonnaszünetben. Ennyi film megtekintése után, ilyen széles blockbuster kínálat közepette, nekem kicsit magasabban van az igényszintem egy kalandfilm irányába is. Nekem már nem elég a hangos csinnadratta 2 órában inkonzisztens történettel, 3 filmen át egyhelyben álló jellemfejlődésekkel, semmiből előrántott hülyeségekkel.

Míg a moziból távozva, úgy éreztem, hogy a látvány, zene, hangeffektek (az alapvető audiovizuális filmes eszközök) némileg el tudták nyomni a sok hiányosságot és blődséget, mostanra a negatívumok szépen lassan átveszik az uralmat. Számomra, a Skywalker kora hosszútávon még így is sokkal elfogadhatóbb lett, mint az Utolsó Jedik, de ez a tény továbbra is csak a küszöbmagasságúra redukált elvárásokat tudja minimálisan megugrani.

Verdict: 5.5/10