Idén áprilisban, szadista barátaim jóvoltából lehetőségem nyílt megnézni a Zűrhajó című germán filmeposzt. A film nézhetetlen, értékelhetetlen, kifejezetten káros és kritika írásra is majdnem teljesen alkalmatlan. Annak érdekében, hogy valamilyen formában mégis megosszam eme meghatározó filmélményemet, egy rövid versben foglaltam össze a megtekintése közben felmerülő gondolataimat és érzéseimet.

A Pokol egyik bugyra, alias Zűrhajó

Borítója nem valami bíztató, de akkor még él a remény
Aki üres medencébe is fejest ugrik, na, az a legény
Az IMDB még éppen nézhető kategóriának mondta
Ezzel a tudattal vágtam bele ebbe a józan rémálomba

Elkezdődik a film, és nem is néz ki annyira rosszul
Űrhajók amerre a szem ellát, az űrben keresztül-kasul
Sajnos, ez a pár másodperc az összes nézhető pillanatnak közel a fele
Minden mást, mi ezt követi, ebben a naprendszerben nincs helye

A döbbenet és utálat, mint szélütés, oly hirtelen jő
Az embert pofán vágja az az elhajított malomkő
Mi ez? Mit látnak szemeim? Rémálmot előidéző káprázat?
Ilyen minősíthetetlen szarral szórakoztasd a jó édes anyádat!

Vér tódul fejembe, lila ködbe borul tiszta tekintetem
Agyam egyszerűen nem képes dekódolni mit lát szemem
Három színes ruhájú homokos barom táncol és énekel
Ki a fene tudná ezt a szart védelmezni ész érvekkel?

Igen, a három főszereplő hót buzi, ez lenne a fő humorforrás
A németek azt hiszik, hogy tudják mi fán terem a szórakoztatás
De minden más is egy rakás frissen fektetett lócitrom
Nem hiszem, hogy ezt a filmet ép elmével kibírom

Ripacskodás, buzulás, nonszensz jelenetek másfél órán keresztül
Kínomban fetrengek ide-oda, rángatózok, fáj mindenem cefetül
Se egy jó poén, se egy szerethető karakter, semmi kreativitás
Következő megálló a diliház, addig nincs megállás

Percről-percre butulok, szív magába a sötét, feneketlen mélység
Számomra, már csak egy tartós áramszünet az utolsó reménység
Kinek kellett ez? Ki adott erre pénzt? Merülnek fel a kérdések mindezeket látva
Ha ez a förtelem sikeres volt, akkor, mint faj megértünk a kipusztulásra

Félúton már hányinger kerülget, mint sérült gazellát az éhes hiéna
Minden poénnak szánt förtelem eredménye egy-egy felvágott véna
Kérlelem kínzóimat, könyörgök, megváltásért esedezem
Hidegen felelik: „A feladás nekem nem kenyerem”.

Lehet, hogy meghaltam? Ez lenne a pokol? Bűneimért a büntetés?
1000 évnek érződő másfél óra ez a filmre keresztelt szenvedés
Mire eljön a stáblista már nyáladzó agyhalottként magatehetetlen vagyok
Ha, valaki ki tudja ezt a filmet törölni emlékezetemből, annak egy vagyont adok

Ne érezd a kísértést, ez nem egy bűnös élvezet
Jobban jársz, ha nem piszkítod be vele szép kezed
Undorító, degenerált, infantilis, primitív, idegesítő
Erre a filmre nincs a szótárban elég negatív minőségjelző

Legyél okos, és erre a förtelemre még csak rá se tekints
Egyes esetekben a mulasztás egy nagyon értékes kincs
Sajnos, az én időm, eszem, lelkem már rég oda
Ki ezt finanszírozta, azt bassza meg a pokol ezer lova.

Verdict: 1/10