A kevésbé ismert, 1993-as Lelkük Rajta éppen abban az érában született, amikor még divat volt több korosztály számára családbarát vígjátékokat csinálni. Valamilyen okból mégis szűk célközönséget talált el a film, pedig egyike azon kevés alkotásoknak, ami csordultig van szeretettel és egyszerű, de örökérvényű tanulságokkal.

Főszereplőink egy trolibaleset következtében életüket vesztik, azonban lelkük egy születendő gyerek testében tovább él. A négy idegen kénytelen szembesülni furcsa helyzetükkel, ami látszólag nem változik az évek múlásával. Azonban pár évtizeddel később megjelenik értük a halálukért részben/teljesen felelős buszsöfőr és közli velük, hogy ideje elhagyni a halandók földjét. A távozást sikerül kicsit elodázniuk a meglehetősen későn érkező tájékoztatásra hivatkozva. Mindannyian kapnak egy-egy lehetőséget, hogy - Thomas segítségével - megtegyenek, helyrehozzanak, bepótoljanak egy dolgot, amit korai és váratlan haláluk bekövetkezése miatt nem állt módjukban.

Az alapkoncepció nagyon merész, ugyanakkor roppant ötletes. Akármennyire is szomorú dolog a halál, a film tökéletesen balanszíroz a humor és érzelem keskeny mezsgyéjén. A történet váltakozva vonultatja fel a vicces és érzelmes jeleneteket. Több olyan momentum van, amikor a film egy nagyon érzelmes jelenetről hirtelen vágással kapcsol humorosra. Ez egyeseknél elronthatja a törékeny pillanatot, de másokat éppen jókor szabadíthat fel a mécsestöréstől. Külön slusszpoén, hogy a négy halottról való megfeledkezés adminisztrációs hibaként van ábrázolva. Ez természetesen teljesen abszurd, viszont életünk papír és digitális alapon működő, mindent létező dolgot dokumentáló társadalmára egy szemléletes reflektálás. Bizony, a Túlvilág ügyfélszolgálatán is csúszhat a „beszállítási” határidő.

Egyszerűségből ered a nagyszerűség, legalábbis egy könnyed vígjáték karaktereinek kidolgozásakor ebből illik kiindulni. Egy ilyen történetbe, pontosan ilyen egyéniségeket kell, ily módon beleépíteni. A 4 lélek 4 meglehetősen különböző személyiséget testesít meg, viszont ez nem akadálya annak, hogy megértsék egymást és kijöjjenek a másikkal. Egyébként, a film első 10 perce a tökéletes etalon arra, hogy hogyan kell négy különféle karakterrajzot mindössze pár perc alatt tökéletesen bemutatni. Nincs sallang, fölösleges időhúzás, éppen azokat a momentumokat látjuk, amik köré felépül majd a film története.

Milo, a középszerű Elvis imitátor vagánysága, szemérmetlensége mellett érző, jóravaló ember, amit utolsó kívánsága jobban nem is támaszthatna alá. Julia halála előtt éppen a klasszikus „nem tudom, hogy mit akarok” fázisban lévő, kissé bizonytalan hölgy, aki túl későn eszmélt rá, hogy melyik is a helyes ösvény. Penny a nagybetűs ANYA, aki képes bárkit, bármikor, bárhol bátorítani és ráterelni a helyes útra. Végül, de messze nem utolsó sorban Harrison, kinek problémáival szerintem nincs olyan ember, aki valamilyen kontextusban ne tudna azonosulni. A bukástól való félelem olyan globális jelenség, ami mindenkiben benne van, és ha nem tudunk rajta felülkerekedni, akkor korlátolt életet fogunk élni.

A filmet tulajdonképpen egyféle tanmeseként is fel lehet fogni. A halál, mint végleges, bármikor-bárhol felbukkanó tényező felruházza a történetet a „Cselekedj most!” üzenettel. A „ne félj új dolgokba belefogni” jelenség Julia-n keresztül láttatja magát, és gyorsan közli mindenkivel, hogy nem szabad sokat tökölni. Harrison elvesztegetett tehetségének egyértelmű okozója a bukástól való félelem, ami hagy elesni embereket az élet nagy lehetőségeitől. Milo jóvátétele lelki békét igazoló vigasz mindazoknak, akik azt hiszik, hogy múltbéli rossz cselekedeteik helyrehozhatatlanok, ezért sem tesznek azok ellen semmit sem.

Most merülhet fel a kérdés: Penny mit testesít meg? A négy lélek közül igazából ő az egyetlen, aki mindent úgy csinált életében, ahogy szerette volna, így számára – gyerekei kényszerű hátra hagyásán túl - nincs félbevágott fonal. Szerintem Penny, a film szempontjából a „kötőanyag”, ami összefogja a különböző egyéniségeket. Ő lökdösi ki sorstársait komfortzónájukból, ő hat ösztönzőleg a másikra a meghátrálás küszöbén, többgyerekes anyukaként még halála után is képes megteremteni egyfajta támogató, családias légkört. Penny számára a pótolt lehetőség – a könnyes búcsú kivételével - gyakorlatilag az, hogy édesanyaként szemtanúja volt Thomas felcseperedésének, mivel saját fiáénak akaratán kívül soha nem lehetett részese. A négy felemelő pillanat, ami feloldja a karakterek lezáratlan földi életét, rendesen szívfacsaróra sikerült. Működik a katarzis, mert mindannyian adnak okot/okokat a szimpatizálásra, motivációjukkal könnyű azonosulni és ez által velük együtt megkönnyebbülni számunkra is felemelő érzés.

Ne feledkezzünk meg Robert Downey Jr.-ról, aki ekkoriban élte első fénykorát. Az általa megformált karakter nem túlzottan érdekes, se szimpatikus, viszont RDJ játéka színt visz az egészbe. Leginkább csak asszisztál a négy karakter végakaratának teljesítéséhez, viszont alakítása egyértelműen a „belebújások” pillanataiban van a toppon. Hihetetlenül jól emeli át a négy személy eltérő stílusát, viselkedését és jellemvonásait. Szinte ténylegesen magunk előtt látjuk a testébe bújt aktuális lelket, aki önkényesen vagy jóváhagyással veszi át Thomas felett az uralmat. Ezek közül, számomra a himnusz eléneklésének jelenete volt az abszolút csúcs. (Ezt egyébként valóban maga Robert Downey Jr. énekelte el!)

Ami végképp pozitív irányba dönti a mérleg nyelvét, az a szív. A filmet számtalan helyen el lehetett volna vinni rossz irányba túlzásokkal, kínos, oda nem illő jelenetekkel, de szerencsére a készítők nem követtek el ordas hibákat. Végtelenül bájos, ahogy a kis Thomas a WC-ben táncol képzeletbelinek gondolt barátaival, majd ezt évtizedekkel később felidézi San Francisco egyik utcáján. A szofisztikáltan pikáns poénokon képes vagyok sokadszorra is ugyanolyan elánnal nevetni, az érzelmesebb pillanatok pedig minden alkalommal kellemes melegséget csempésznek az ember szívébe. A kedvesség, szerethetőség, ártatlanság, bájosság azok az elemek, amik együttesen emelik fel a Lelkük Rajtát a klasszikus családi vígjátékok örökzöld polcára.

Verdict: 8.5/10