Beethoven élete, zenéje és unfair betegsége bőven elegendőnek kellett volna lennie ahhoz, hogy egy drámai elemekkel átitatott megrázó tragédia szemtanúi legyünk. Amit végül kaptunk, nem más, mint egy mindent elnyelő feneketlen mocsár, ami az ígéretes alapanyagok meglétének ellenére képtelen bármi érdemlegeset letenni az asztalra a valaha volt egyik legismertebb zeneszerzőről.

A film legnagyobb hibája, ami egyben a vesztét is okozza, hogy totálisan rossz irányból közelíti meg Beethoven életét. Több mint 2 órás játékideje alatt képtelen volt bármit is bemutatni erről a zseniális és megpecsételt sorsú zeneszerzőről. Egy elviselhetetlen és közel tolerálhatatlan viselkedésű embert prezentál a néző felé, akit se követni, se megérteni nem lehet, ezáltal lehetetlenség vele bármilyen szinten azonosulni és/vagy szimpatizálni.

A Halhatatlan Kedves nem fedi fel Beethoven viselkedésének valódi okát vagy okait. A halláskárosodás, majd a süketség bekövetkezése még ha indokolna is vállalhatatlan stílusú megnyilvánulásokat, akkor sem ilyen formában és ilyen eszközökkel kellett volna azokat a képernyőre vinni. Mert nem látván, ezáltal nem átérezvén a betegség hatását, lépcsőfokait, valamint az általa okozott zeneszerzési nehézségeket, nem tudunk megértően és csodálkozóan Beethoven-re tekinteni.

Meg kellene ismernünk az egyént, aki volt, majd részesei kellene, hogy legyünk egyszemélyes háborújának, ezáltal megértvén az embert, akivé lett. Ez a legfőbb gond, de sajnos nem ez az egyetlen. További óriási hiányosság, hogy nem látunk semmiféle alkotói folyamatot. A történet túlzottan Beethoven szerelmi életére és viszonyaira van kihegyezve, ami minket, nézőket a legkevésbé érdekel. Az már csak hab a tortán, hogy a film végi csavarnak az ég világon semmi értelme.

Mit akar a néző látni? Egyrészt, Beethoven elképesztő műveinek alkotói folyamatát, vagy annak részleteit. Operaelőadásokat, vagy azokból kiemelt apróbb részleteket. Magyarul, valamilyen formában szeretnék zenét hallgatni. Másrészt, látni szerettem volna elkeseredett küzdelmét a legyőzhetetlen ellenfelével szemben, ami egy betegség formájában öltött testet. Látni szerettem volna a zeneszerzőt, aki képes volt lenyűgöző dallamokat alkotni teljesen süketen. Fel szerettem volna tekinteni az emberre, kinek műveit a mai napig millióan szeretik és csodálják. Erre mit kaptam? Egy gyatrán megírt és prezentált "szerelmi" történetet, ami semmilyen formában nem felel meg egy klasszikus zenét kedvelő ember filmmel szembeni elvárásainak.

Ha a korábban említett pontokat figyelmen kívül is hagyjuk és kizárólag Beethoven betegségére koncentrálunk, még azzal az egy témával is lehetett volna egy igazán keserű tragédiát kreálni. A hallás elvesztésének tragédiája - kiváltképp egy olyan embernél, akinek a zene a munkája és az élete - olyan téma, ami már önmagában is tökéletes filmes alappillérnek bizonyulhat. A Halhatatlan Kedves kizárólag a zeneszerző nőügyeivel hajlandó tüzetesen foglalkozni, ezzel totálisan figyelmen kívül hagyva az orra előtt toporzékoló sokkalta érdekesebb gondolatok armadáját.

A teljesség kedvéért, szeretném megemlíteni azt az 1-2 pozitívumot, aminek nem volt romlott teveszar szaga. Gary Oldman ismét bebizonyította, hogy lenyűgözően jó színész, akire a szakmának sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítania. A vérlázítóan gyenge script ellenére, jó alakítást nyújtott és ő volt az egyetlen, akinek legalább egy szikrányi elkötelezettséget láttam a szemében. Kifejezetten rosszul eső érzés belegondolni, hogy Oldman képes lett volna Beethovennek testet kölcsönözni, de nem kapta meg a megfelelő háttértámogatást (sztori- és karakterírás oldalról), ami elengedhetetlen hozzávalója egy emlékezetes szerep eljátszásának. A végső koncert (Örömóda) meglehetősen érzékein lett összerakva, valamint a jelenet, mikor a zongorán játszik két nem kívánt egyén társaságában is jól lett megvalósítva. Sajnálatosan, ezen pillanatok csupán apró esőcseppeknek érződnek a csalódottság tűzforró sivatagában.

Nem akarok ismételten más filmet piedesztálra emelni, de az Amadeus a tökéletes etalonja egy személyes tragédia megvalósításának. Egy jó rendező, egy jól megírt forgatókönyvvel talán kreálhatott volna valami emlékezeteset erről a méltán világhírű és tragikus sorsú zeneszerzőről. A Halhatatlan Kedves az én szememben egy totális kudarcnak minősül, ami nemcsak Beethoven életének, de egyáltalán bármelyik másik ember életének bemutatására teljesen alkalmatlan.

Verdict: 4/10