Az Éhezők Viadala harmadik részét igen nagy hype övezte, de legnagyobb bánatunkra Hollywood ismét elővette a jól ismert mintát, miszerint a maximális pénzkiszipolyozás leghatékonyabb eszköze egy trilógia befejező részének kettévágása. Az eredmény pedig önmagáért beszél.

Manapság a hollywoodi mainstream, közönségkedvenc mozgóképek piacát egyértelműen egy maroknyi filmzsáner uralja. Ide tartoznak például az akció-orgiákkal agyonpakolt üres, agyatlan látványfilmek (Pl.: Fast and Furious 185. része), a szórakoztató, de tartalmi mélységgel nem igen rendelkező képregény filmek, vagy a szinte futótűzként terjedő Young Adult filmek, melyek elsődleges célközönsége önmagáért beszél. Az első Hunger Games számomra nem nyújtott semmi különöset. Egy egyszer nézhető akció-kalandfilmnek tituláltam be, és ebből kifolyólag a folytatás híre nem igazán hozott lázba. A második rész azonban valami elképesztően jó lett. Izgalmasra, fordulatosra és látványosra sikerült, mellyel messze rávert elődjére és a pozitív meglepetés heve olyannyira megérintett, hogy kíváncsivá tett a folytatásra. Amikor azonban értesültem a hírről, miszerint az utolsó, befejező részt kettévágják és két filmet csinálnak belőle, ismét lelombozódtam. Ennek két oka van:

1. Egy újabb évet kell várni a hőn áhított befejező részre.
2. Hollywood már MEGINT igyekszik az irgalmatlanul magas profit reményében a faszomról kétszer lehúzni a bőrt. Van képe oldalasnak hívni azt a langyos vízbe mártott agyonrágott csontot, amit a kutya most ásott ki a hátsó cseresznyefa tövéből.

Ez a profithajhász hozzáállás rengeteg embert irritál és sajnálatos módon nem csak egy franchise-ra nyomta rá a bélyegét. Vegyük csak például a Hobbit-ot. 3 darab több mint 2 és fél órás filmet képesek voltak leforgatni egy alig pár száz oldalas könyvből. Ilyen volt a Harry Potter befejező része is, de említhetném még a Maze Runner (Útvesztő) első részét is, ami meghökkentő meglepetésnek próbálta leplezni filmvégi büdös cliffhangerét. Véleményem szerint ez szánalmas és aljas húzás az alkotók részéről, ami az én szememben egyenlő a filmszeretők szembeköpésével.

Azért tartottam fontosnak megemlíteni ezen sérelmeimet, mert Az Éhezők Viadala harmadik részének első fele ezen okból kifolyólag valami ritka szar lett. Annyi negatívumot tudnék felsorolni, hogy azokat csak számba venni is sok lenne. Azonban, mielőtt mindenkinek teljesen elvenném a kedvét a filmtől, megemlítem azokat a roppant csekély számú pozitívumokat, melyeket felfedezni véltem az Éhezők Viadala - A Kiválasztott 1. részének megtekintése közben.

Az egyetlen érdekes és történet szempontjából előremutató jelenet a mentőakció volt. A feszültséget fokozatosan adagolták és a látottak már-már felfokozott izgalmi állapotba hoztak. Katniss elsőkörös propagandafilmjének készítése meglehetősen szórakoztatóra sikerült. A filmbeli forradalmi dal, amit Katniss énekel (The Hanging Tree) fülbemászó és az alatta futó montázs a forradalmárok cselekedeteivel nagyon jól és látványosan lett a képernyőre illesztve. Továbbá, piros pont a fordítóknak, ugyanis a dal magyarul is nagyon kellemes és mondanivalóval teli.

Ennyi. Nem kell tovább keresned, nincs több pozitívum. Ha röviden, egy mondatban kellene összefoglalnom a filmet, ezt írnám: Egy kétórás dögunalmas, sehová nem vezető rip-off, aminek gyakorlatilag minden egyes jelenetére rá van sütve a "To be continued..." felirat. A film első felét egy propagandafilm "tutorial" teszi ki. A másik felét a színészek idejük nagy részét azzal töltik, hogy sötét helyekről kijőve tátott szájjal csodálkoznak rá a szétrombolt környezetre. Majdnem az összes jelenet csak sejteti a befejező rész egy-egy fontosabb momentumát. Az egész játékidő alatt semmi érdemleges nem történik, egyedüli kivétel, a korábban említett mentőakció.

Látványról ebben az esetben nem igazán tudunk érdemlegesen beszélni, mivel a film játékidejének döntő részét a 13. körzet alatt kialakított bunkerben folyó események teszik ki. Akciójelenetből pontosan egyetlen egy darab van (ha azt lehet annak nevezni), de azt is előzetesben már előre lelőtték. Egyedüli említésre méltó látványelem a felszín lerombolt környezete, ami korrekten néz ki, de ez a minimum elvárás egy ekkora költségvetésű hollywoodi produkciótól.

Nézzük a karaktereket. Katniss a magabiztos, karizmatikus egyéniségét egy nyafogós kislány személyiségre cserélte le. Idejének nagy részét Peeta iránti siránkozásnak szenteli. Igen, értjük, hogy irtózatosan nagy stressznek van kitéve azzal, hogy elvállalta a forradalom jelképének szerepét, de még ennek tükrében is egyszerűen sok a hiszti. A nemrégiben elhunyt PSH által alakított elnöki tanácsadó roppant felszínes és semmitmondó. Julianne Moore karaktere és játéka pedig valami szörnyű volt. Számomra ő volt a film leggyengébb tényezője. Minden egyes eseményre olyan faarccal reagált, hogy azt Steven Segal is megirigyelné. Egy erős vezető benyomását akarta kelteni, de olyannyira üres alakítást nyújtott, hogy ha egy kitömött szalmabábuval helyettesítenék a befejező részben, a nézők fele észre sem venné. Bár Peeta igen keveset szerepel a filmben, ugyanakkor a számára fenntartott jelenetekben meglepően jó alakítást nyújt. Pusztán a képernyőn keresztül képes volt érzékeltetni a mérhetetlen erejű terrort, mely folyamatosan sakkban tartja és kényszeríti a véleményével ellentétes megnyilvánulásokra.

A többiek még ennél is gyengébben muzsikáltak, Gale -t például a szerelmi szállal kapcsolatban még mindig képtelenség megérteni, de Finnick karaktere is csak dísznek van benne pár jelenetben. Továbbá, a szerelmi háromszög még mindig képtelen valamelyik irányba elmozdulni. Ez már a HARMADIK film, de Katniss még mindig egy érzelmileg teljesen impotens egyén benyomását kelti. Ezzel a végtelennek tűnő - két férfi között történő levitálással -  olyan döntésképtelen személy érzetét kelti, aki nem alkalmas egy forradalom tisztes reprezentálására. Két említésre méltó karakter volt jelen csupán, de ők már az előző részekben is messze a középszerű karaktermezőny fölé magasodtak. Haymitch, akinek iszonyat kevés időt hagytak a szereplésre, de még így is rövid megnyilvánulásaival ő képezte a film üde színfoltjainak egyikét. A másik Effie, aki csilicsálé ruháitól megfosztva is az öltözködést és a megjelenést tartja a két legfontosabb tényezőnek egy polgárháború kellős közepén.

Egyetlen egy dolog tud a film mentségéül szolgálni, mégpedig az, hogy a befejező részben bekövetkező fordulatokat, fontosabb történéseket ebben a részben apró - számomra láthatatlan - jelekkel igyekeztek előre vetíteni. Akik olvasták a könyveket, azok tudják a film végkimenetelét és csavarjait, így ők esetleg értékeket vélhetnek felfedezni ebben a részben. Azonban azoknak, akik az első filmmel ismerkedtek meg ezzel az utópisztikus világgal, fedezték fel nagyon is aktuális társadalmi üzenetét, kedvelték meg annak karaktereit, ez a film csupán egy pofátlan lehúzásnak érződik. Az én szememben hatalmas visszaesés az előző részhez képest és a csalódás olyannyira erősnek bizonyult, hogy ez a negatív filmélmény végleg rányomhatja a bélyegét erre a franchise-ra is.

Verdict 4,5/10