2017. május 06. 13:03 - Hardcore4Life

Filmkritika: Világok Harca (War Of The Worlds) - 2005

2005-ben Spielberg már a sokadik alkalommal rukkolt elő egy földönkívüliekkel tarkított sci-fivel. A kész film kapott hideget és meleget, azonban 12 év elteltével szerintem kevesek emlékeznek rá még egyáltalán. Pedig a mester újragondolása és megközelítése egy lenyűgözően depresszív filmet eredményezett, melynek megtekintése nem éppen tartozik a könnyed szombat esti kikapcsolódások közé.

Kevés mozis filmélmény marad meg az emberben az évek, évtizedek alatt. Olyan konkrét élmény, amire visszamenőleg pontosan vissza tudunk emlékezni, fel tudjuk idézni az akkor, ott érzett első benyomásokat és gondolatokat. Nálam az egyik ilyen, a 2005-ös Világok Harca, ami emlékezetesen nyomasztó alkotásként ivódott bele tinédzser fejembe.

A legtöbb katasztrófafilmmel ellentétben a Világok Harca kizárólag egy szálon mutatja be és vezeti végig egy idegen megszállás emberre gyakorolt pszichés stádiumait és elkeseredett tetteit. Egy családon keresztül zajlik a történetmesélés, így a néző sokkal jobban bele tudja magát képzelni magát az adott szituációba, jobban azonosulni tud a helyzettel, intimebb közelségből lehet szemtanúja és tapasztalója a történéseknek. Nincsenek éles váltások ide-oda, mint a nagyon közkedvelt katasztrófafilmeknél: katonai támaszpontról a Fehér házba, New Yorkból Londonba, egyik rémült családról a másikra. Ez rengeteget javít az átélhetőség érzésén.

A Világok Harca egyik, hanem a legerősebb eleme a ridegnek és valósnak érződő atmoszféra. Nagyon szürke, komor, nyomott és depresszív hangulat kíséri végig a filmet, és ez a hangulat több tonnás elefánt súlyának megegyező teherrel ül rá a néző mellkasára. Kevés a monumentális rombolások száma, de ami van, az nem csak látványelemként, de sokkoló eszközként is kifogástalanul funkcionál. Nincsenek Függetlenség Napja szintű „váóóó” vagy „fuck yeah, bumm!” pillanatok. A kezdeti sokkot követi a félelem és a rettegés, majd ezekhez társul a kiszolgáltatottság és kilátástalanság érzése. Kiválóan működik a pusztán zajokon, hangfoszlányokon átivódó pusztítás ereje, ami az alagsorban átvészelt repülőgép-szerencsétlenség közben éri szereplőinket. Nem látjuk, hogy kinn mi történik, de annyira felkavaróak a fények, zajok és furcsa hangok, hogy azt mondjuk magunknak: "Jobb is, ha nem látjuk, hogy mi folyik odakinn."

A karakterek és hozzájuk köthető a színészi alakítások egy ilyen kaliberű katasztrófafilmhez mérten bőven jók. Tom Cruise teljesen jól helytáll, mint gyermekeit óvó családapa. Kiváltképpen emlékezetes rész, mikor hazaér az első "találkozás" után. Említhetném még a pincés jelenetet is, ahol az életben maradás érdekében messzebbre is elmegy, mint a legtöbben mernének. A fiút játszó, Justin Chatwin sem rossz, bár a vége táján hozott döntése eléggé a semmiből jött és kicsit ponyván volt megalapozva. Aki viszont ragyogott a szerepében, az Dakota Fanning volt. Rengeteg helyen olvastam, hogy "Jaj, miért sikoltozik! Annyira idegesítő! Valaki fogja már be a száját!" és egyéb kedves kommenteket. Ez egy 11 éves kislány az ég szerelmére. Természetes, hogy fél, meg van ijedve és ezen érzéseit nem tudja úgy magában tartani, mint egy tinédzser vagy felnőtt. Eléggé valószínű, hogy egy hasonló korabeli gyerek érzései ilyen, ha nem rosszabb formában törnének a felszínre.

A filmben helyet kaptak látványos, felkavaró és megrázó pillanatok, azonban van egy, ami szerintem messze kiemelkedik az összes közül. Ez, az egyik idegen házában történő pincés jelenet. Borzasztóan kegyetlen, de ami sokkal ijesztőbb az, hogy simán elfogadható vagy megérthető. Ilyen kendőzetlenül megjeleníteni a túlélési ösztön erejét, főleg egy ilyen mainstream alkotástól, meglehetősen bátor húzás. Ezen a ponton foszlik szerte Tom Cruise kizárólagos pozitív karaktere. Cselekedete nem teszi gonosszá, de a tett súlya látatlanul, mázsás kőként nehezedik a néző vállaira. Miért pont a nézőére? Mert hasonló szituációban, hasonló körülmények között az ember ugyanezt tenné, ha egyáltalán lenne hozzá mersze. Mert ez a legkevésbé rossz helyes döntés. És az egészben a legszomorúbba a belső kontraszt, miszerint a ház falain túl zajlik két faj háborúja, a harc a túlélésért, de mégis a pincében, itt és most egy ember, a másik életének kiontására kényszerül.

Meglehetősen sokan nevetségesnek vagy éppen gyengének tartják a film lezárását, de én ezzel a táborral egyáltalán nem értek egyet. A film vége bár tényleg egyszerű, ugyanakkor ezerszer elképzelhetőbb, mint bármelyik másik inváziós film befejezése. Az ötlet, miszerint csak azért győzedelmeskedett az emberi faj, mert az immunrendszerünk valamilyen szinten hozzászokott baktériumokhoz, egy sokkal hihetőbb érvnek hat. Mennyivel elegánsabb ez a győzelem, melyet nem mi emberek, hanem egy apró, mindenki által kerülendő baktérium vívott ki számunkra.

A film, ezek mellett technikailag és rendezésileg majdnem „beleköthetetlen”. A Tripodok több mint parán néznek ki, és az általuk kibocsátott hang befészkelte magát az agyam legmélyebb bugyraiba. Bármikor fel tudom idézni az általuk kibocsátott vérfagyasztó hangot, ami legalább annyira emlékezetes, mint mondjuk a T-rex üvöltése. Az is úgy hangzik marha jól, hogy közben a frászt hozza az emberre.

A Világok Harca összességében egyedi katasztrófafilm, ami a depresszív atmoszféra megteremtésének segítségével teszi nyomasztóvá az idegen megszállás gondolatát. Továbbá, a hasonló koncepciójú alkotásokkal ellentétben, egy szálon futtatja végig történetét, ezzel felerősítve az átélhetőség érzését. Néhol hatásvadász, vagy öncélú, de összességében megfelelő eszközökkel prezentálja a félelmet, a pánikot, a kiszolgáltatottságot és minden hozzájuk köthető, erősen megkérdőjelezhető cselekedetet.

Verdict: 8,5\10

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://worldofakatakomba.blog.hu/api/trackback/id/tr9812485385

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása