2014-ben Christopher Nolan megajándékozta a világot egy gondolatiságban beláthatatlanul széles horizontú, világkalandort megszégyenítően ambiciózus science fiction opussal, amibe bele lehet kötni itt-ott, de ha képesek vagyunk átlendülni az atkányi negatívumokon, akkor szemkápráztató pompában tárul elénk a mainstream filmgyártás egyik leginspirálóbb iskolapéldája.

(Figyelem! Elvakult ömlengés várható 3...2...1)

Mitől lesz jó egy film? Ahány ember, annyi vélemény. Van, aki a látványért ül be a moziba, van, aki a színészekért, van, aki egy könnyed kikapcsolódás reményében. Hogy kinek mi számít vagy tetszik meg egy-egy alkotásban az egy elég szubjektív dolog. Bár sokan képesek egy-egy film minőségének megítélésére, azonban a miért-re már nem minden esetben tudnak az emberek épkézláb választ produkálni. „Ez a film valami borzalmas volt.” vagy éppen „Ez valami elképesztően jó volt.” - na, de miért? Megindokolni az előbb említett kijelentéseket sokkalta nehezebb, mint azt gondolnánk.

Több száz film megtekintése után az emberben kezd körvonalazódni saját filmes elvárásainak „térképe”. Rájöttem, hogy számomra azok a filmek minősülnek kiemelkedőnek, maradandónak vagy emlékezetesnek, melyek képesek hosszasan elgondolkodtatni. Eme színes halmaz elemeit képezik azok az alkotások, melyek mikro és/vagy makro értelemben véve komplex kérdéseket vetnek fel, és hagynak időt elmélyülni a feldobott témákban. Melyek megtekintésük után „nyomot tudnak hagyni” az emberben, amikre hetekkel, hónapokkal, vagy akár évekkel később is visszaemlékszem. (Ez nem értendő természetesen a mély sebet ejtő negatív filmélményekre.)

Azért ezzel a rövid kis bevezetővel kezdeném a filmbemutatómat, mert számomra, a Csillagok Között az egyik legjobb gondolkozós sci-fi, ami eddig elkészült. Miért? Saját, szerény, szubjektív véleményem következik:
Egy szóban összefoglalva: mert MAKRO. Kicsit hosszabban: Mert olyan témákkal, gondolatokkal foglalkozik, melyek messze túlmutatnak a hétköznapjaink szürke forgatagában felmerülő problémákon, kérdéseken. Mert minden egyes pontot, mely szerves részét képezi egy átlagos ember életének, képes pillanatok alatt semmissé tenni fő mozgatórugójának hangsúlyozásával. Mert a jelentéktelenség égető érzését kiválóan érzékelteti és rámutat, hogy egy döntés meghozatalánál mekkora szerepet játszik a perspektivitás.

Sebészi pontossággal, mégis szinte észrevétlenül „botlik bele” számtalan globális és komplex kérdésbe, ráadásul, mindezt könnyen emészthető keretek között hajtja végre. A történetben bekövetkező eseményeknek mérhetetlen súlya van, és ezt a film hibátlanul érzékelteti. Hiszen, mi lehet az emberiség fennmaradásánál nagyobb horderejű téma? Olyan terjedelmes e történet alappillére, melybe pusztán belegondolni is képtelenség. Az emberiség és annak megmentése már önmagában temérdek kérdéssel kecsegtet, azonban a Csillagok Között itt még messze nem áll meg.

Az ok, amiért a Csillagok Között ennyire jól működik nem más, mint Christopher Nolan személye. Egy pár mondatban szeretném kifejteni, hogy miért tartom őt napjaink egyik legjobb rendezőjének. Nolan olyan mainstream filmeket gyárt, melyek szórakoztatóak és az átlagnéző számára befogadhatóak, AZONBAN a történetvezetésbe számos helyen belecsempészik komplex, globális és nehéz témákat, melyekkel gondolkozásra sarkallja a nézőt. Ezeket úgy építi bele a filmjébe, hogy azok tökéletesen idomuljanak a jelenetekhez és szerves részét képezzék az egész történetnek. Akár egyetlen egy jól időzített mondattal képes összetett témákat feldobni, és hagyni némi időt az azokban való elmélyülésre. Ezek a morfondírozások általában a film megtekintése után erősödnek fel igazán, hiszen a látottakat olykor nehéz azonnal értelmezni és kell időt hagyni azok feldolgozására, leülepedésére.

Nolan, művei által készteti az embereket a rétegelt gondolkozásra, egy-egy témában való mélyebb alámerülésre, és ez a filmkészítési attitűd borzasztóan szimpatikus hozzáállás sokak szemében. Memento, Tökéletes Trükk vagy éppen az Eredet kiemelkedő és ami még fontosabb, egyedi filmek, melyekben a rendezőnek egytől-egyig sikerült megvalósítania vízióit, és amikor már azt hinné az ember, hogy képtelenség ilyen kaliberű, minőségi filmeket tovább gyártani, Nolan ismét rátesz egy lapáttal.

A nem túl távoli jövőben játszódik történetünk, ahol a Föld a lakhatóság küszöbén táncol, ráadásul az emberiség élelemforrásai is kifogyóban vannak. Főszereplőnk, Cooper az ideje korán nyugdíjazott pilóta mezőgazdálkodással foglalkozik, mint a legtöbb ember és próbálja saját családja egzisztenciáját biztosítani. Egyik nap különösen rejtélyes indíttatásból Cooper és lánya, Murph rábukkannak egy lezárt létesítményre. Mint kiderül, ezen a titkosított helyszínen tevékenykedik a NASA, akik minden erőfeszítésükkel egy új lakható bolygó felkutatásában munkálkodnak. Naprendszerünkben azonban nincs olyan bolygó, mely az élet fenntartására alkalmas lenne. Minő szerencse, hogy a Szaturnusz közelében éppen van egy féreglyuk, ami egy potenciálisan lakható planétákkal teli galaxisba vezet! Meglovagolva ezt a kihagyhatatlan lehetőséget, a NASA csillagközi utazásra invitálja Cooper-t, aki családja és az emberiség jövőjének érdekében belevág az ismeretlenekkel teli űrexpedícióba.

A Csillagok Között-et az alapvető filmes aspektusból (történet, színészek, látvány, zene stb.) is ki lehet elemezni, azonban én a film által felvetett kérdésekre/témakörökre helyezném az elsődleges hangsúlyt, ugyanis a továbbiakban felmerülő gondolatok teszik a Csillagok Között-et igazán egyedi és lebilincselő alkotássá. A film rengeteg kérdést feszeget, annyi mindennel foglalkozott a több mint 2 és fél órás játékideje alatt, hogy azokat számba venni is sok lenne. Ebből kifolyólag a legfontosabbakat és legérdekesebbeket, valamint az ezekhez kapcsolódó észrevételeimet pontonként igyekszem megemlíteni és kibontani.

Felvetett témák

1. Ember vs. emberiség

Az ember, ha nem is napi szinten, de gyakran szembetalálkozik az évezredek óta konstans kérdéssel: Ki vagyok én? Az ember önmagán keresztül ismeri meg, fedezi fel a világot. Saját érzékszerveivel érez, tapasztal és él át. Ezért, alapvetően az egyén saját létének fenntartása az ember elsődleges célja, mely konstans pontként vészelte át az elmúlt 60 ezer évet. Azt nem tudjuk okvetlenül megmondani, hogy mi az élet értelme, de azt igen, hogy létezés nélkül esélyünk sem lenne e kérdés megválaszolására. Lehet, hogy semmi. Lehet, hogy a létezésünk puszta véletlen és semmi oka, vagy éppen értelme nincsen. Ha viszont így van, akkor magunknak kell értelmet keresnünk közös világunkban. Az általunk választott célhoz vezető utat mindenki végig szeretné járni és ehhez az egyén életben maradása a kulcs.

Ugyanakkor az ember kerülhet olyan szituációba, amikor a mások, vagy éppen az emberiség érdekeit kellene elsődlegesen szem előtt tartania. Ez hozza létre a dilemmát, ugyanis a szituáció által generált potenciális végkimenetelek egyike (jelen esetben az áldozathozatal) szembe mehet a korábban említett saját létfenntartás elsődlegességével. A Csillagok Között-ben ezen a ponton jön képbe a perspektivitás és prioritás kérdése. Nolan többek között EZT a témát boncolgatja, és ezt úgy viszi a képernyőre, hogy szembeállítja az embert, mint egyént és az embert, mint fajt.

Képes-e az ember saját érdekeit a háttérbe szorítani az emberiség fennmaradásának érdekében? Képes az ember saját életét feláldozni egy nála nagyobb cél oltárán? Képes az ember ilyen helyzetben objektív döntést hozni? Borzasztóan nehéz és komplex kérdések ezek, melyek megválaszolására külön több száz oldalas disszertációkat lehetne írni. Ez az a pont, ahol képbe jön a perspektivitás kérdése. Itt feszül egymásnak a személyes és NEM személyes nézőpont, jelen esetben: az önérdek és közérdek. A film 2 karakter személyes motivációit használja fel ezen nézőpontok képviseltetésére. Az egyik oldalt Mann Doktor, a másikat Brennt Professzor reprezentálja.

A film folyamán ráeszmélünk, hogy a két tudós - motivációjukat tekintve - tökéletes tükörképei egymásnak. Mann hamisított adatokat küldd tovább, hogy önmagát megmentse, Brennt pedig hamis ígéretekkel biztatja Coopert és Murph-öt, hogy megmentse az emberi fajt. A Professzor csalódást okoz Muprh-nek, Mann csalódást okoz az emberiségnek. Egyiküknél az Önérdek, másiknál a Közérdek érvényesül és hiába különböző tőből ered hazugságaik gyökere, tetteik mégsem találnak megértésre egyik oldalon sem. A film nagyon ügyesen, kimondatlanul teszi fel ezeket a kérdéseket és bár válaszlehetőségeket ad saját kérdéseire, ugyanakkor a nézőre bízza az ítélkezést és a döntést.

A fentebb említett döntés meghozatalát tovább nehezíti az egyén és az ő közvetlen környezetének kapcsolata. Egyetlen egy mondattal hozza fel Nolan ezt a témát is a filmben, mégis azonnal rávilágít a kijelentésben rejlő mélység megválaszolhatatlannak tűnő kérdésére. Az ember alapvetően magáért és az őt körülvevő személyekért érez felelősséget és empátiát. Így amikor az egyik oldalon mondjuk család, a másik oldalon pedig az emberiség kerül rá a döntéshozatal mérlegére, az egyén válaszúthoz érkezik és a döntést szubjektív oldalról kényszerül megtenni. Az esetek döntő többségében az objektivitás kevésnek bizonyul és az emberek érzéseikre hagyatkozva hozzák meg a SZÁMUKRA legjobb vagy éppen legkevésbé rossz döntést. Így a legtöbb esetben az Önérdek érvényesül.

Az elhangzottak után a néző fejében is tudatosul a feltevés összetettsége és jelentősége, majd gondolatban felteszi magának a kérdést: én fel tudnám áldozni önmagamat vagy éppen a családomat az emberiség fennmaradásának érdekében? Ez az egyik olyan rétegelt kérdése a filmnek, melyen akár órákon át lehet morfondírozni és beszélgetéseket folytatni az erre fogékony emberekkel.

2. A Magány

Egy társadalomban az emberek akarva-akaratlanul is folytonos kapcsolatban állnak egymással. A szocializálódás már jóval az ősember megjelenése előtt létrejött és azóta is szerves részét alkotja napjaink társadalmának. A társas kapcsolatok egyik alapvető pontját képezik az ember hétköznapi életének, így az ezzel nem rendelkezők vagy éppen ettől megfosztottak igen komoly lelki traumákat élhetnek át. A magány egy nagyon kedvezőtlen állapot, mely tartós fennállásával könnyen eldeformálhat egy alapvetően jó szándékú személyt is. Jelen esetben a magány volt az a tényező, ami Mann Doktort arra késztette, hogy hamis adatokat sugározzon éveken keresztül.

Annak ellenére, hogy számtalan erős pillanatnak lehettünk szemtanúi, szerintem Mann doktor felélesztésének momentuma sikerült az egyik leghatásosabb jelenetre. Egy szó sem kell, mégis rögtön érteni lehet reakcióját és érezni a magány szó valódi jelentését. Itt van egy megtört ember, aki hosszas egyedüllétet után már szinte kétségbeesetten éhezik más emberek társaságára. Így, amikor Mann hosszú évek múltán megpillant egy számára ismeretlen arcot, olyan leírhatatlan érzés járja át, amibe mi, átlagos földiek belegondolni sem tudunk. Ennyi év magány után a küldetés egyértelműen átértékelődött számára, és olyan dolgokra vette rá, amire korábban még csupán gondolni sem mert volna.

3." A relativitás nem új keletű fogalom"

Valószínűleg sokaknak a klasszikus: "Azt a rohadt...." mondat hagyta el a száját Miller bolygójáról való visszatérés után. Nolan ezen a ponton ismerteti meg a nézőt a relativitás fogalmával. Nem akarok a fizika és kvantumfizikai rejtelmes szöveteibe belemenni, ugyanis az összkép szempontjából nem ez a lényeg. A cél az érzékeltetés, és ennek tökéletes táptalajt biztosít ez a jelenet. És mit érzékeltetnek? Hát, az időt!

Még ha nem is értjük pontosan, hogy miért telik máshogyan az idő a Földön és azon kívül, még akkor is rádöbbenünk, hogy mennyire relatív fogalommal van dolgunk. A film így szembesít minket ezzel a megfoghatatlan és befolyásolhatatlan elemmel. Az idő, ami soha nem áll meg, nem megy visszafelé, ütemesen telik és csak telik, nem törődvén azzal, hogy ki él vagy éppen ki hal meg. Megállíthatatlanul, szüntelenül "működik" függetlenül bárkitől vagy bármitől.

Az idő folytonos múlása erősíti fel a kiszolgáltatottság és a tehetetlenség érzését, hiszen az idő befolyásolása érdekében az ember tulajdonképpen semmit nem tud tenni. Mennyi olyan alkalom van az ember életében, mikor azt mondja: "Bár meg tudnám állítani az időt, bár vissza tudnék menni a múltba, akár csak 1 percre is." Ez a mindenkiben és mindenhol jelen lévő értelmetlen vágyakozás szüntelenül elgondolkodtat és nem hagy nyugodni minket, embereket. Az előbb említett jelenet mutat rá erre a mindennapokban kevésbé tapasztalható kellemetlen érzetre, mellyel nagyon hatásosan libbentik meg előttünk az elmúlás gondolatát.

4. A túlélési ösztön ereje

Az élni akarás az egyik legfontosabb részét képezi az emberi természetnek, és e cél elérése érdekében az ember gyakorlatilag bármire képes lehet. Ha kell, erőszakkal kényszerít vagy védi meg önmagát, ha kell ártatlanokat sodor veszélybe, ha kell embertársaival végez. Az, hogy ki hol húzza meg ezt a képzeletbeli vonalat sok mindentől függ, azonban az vitathatatlan, hogy ebben a kétségbeesett állapotban olyanokat tehetünk, melyekre korábban gondolni sem mertünk volna.

Bár egyáltalán nem látjuk, hogy Mann miken megy keresztül, és ami még fontosabb, mi vezetett addig a pontig, hogy hamis adatokat sugározzon, mégis aki csak egy picit is képes beleképzeli magát az ő helyzetébe, az átérezheti és megértheti végső elkeseredettségét. Ő is tisztába van tettei súlyával, és beismeri vétkességét, mégis az elmúlás gondolatát egyszerűen képtelen elfogadni és folyamatosan küzd ellene. Ő testesíti meg az ember természetből eredő elemi túlélési ösztönt, amit nagyon kevesek képesek elnyomni, ignorálni. Ha ez az oldal felülkerekedik rajtunk, akkor már nem biztos, hogy képesek leszünk megmaradni a moralitás talaján.

Látványos és elszomorító a kontraszt, amikor egy vágással ugrunk át egyik bolygóról a másikra és látjuk, hogy mindkét helyen – egyidejűleg - ugyanaz a jelenség zajlik. Az ellentétből fakadó, egymás elleni fizikai küzdelem. Az egység kovácsolása helyett, fajunk megmentése helyett, már megint tettlegesség zajlik egy fajhoz tartozó két individuum között, két bolygón, egyidejűleg.

5. "A világűr sötét és tele van iszonyattal."

Számtalan Sci-fi filmben kapott már szerepet a világűr végtelennek tűnő hideg szavannája, azonban ennek érzékeltetésére kevesen voltak képesek. Nolan a nagy totálokra helyezi a hangsúlyt - a Gravitáció emberközeli megközelítéssel szemben - és a teljes csendet halk, lassú zenével erősíti fel, így adva egy látványos, mégis ijesztő érzetét az összképhez. Ez a pulzáló zene érzékelteti a sötét és hatalmas világűr dominanciáját, és azt, hogy mennyire jelentéktelen apró porszemeit képezzük a gigantikus világegyetemnek. Ilyen távlatokból az emberiség megmentése is semmiségnek tűnik, hiszen az univerzumot egyáltalán nem érdekli, hogy élünk-e vagy halunk. Előttünk is létezett, és utánunk is létezni fog.

6. A Föld, mint hazánk/Az ember gyarlósága és létjogosultsága

A film érintőlegesen foglalkozik a bolygónk folyamatos rombolásával és az emberiség véget nem érő önpusztításával. Igen, mondhatnánk, hogy ez már agyonrágott csont, hogy megint egy újabb Hollywoodi produkció próbál rámutatni a számtalanszor felmerülő problémára, amit természetesen a legtöbb ember teljes mértékben ignorál. A következő gondolatmenetre - A Csillagok Között-ben nincs egyértelmű utalás – azonban, aki egy kicsit hajlamosabb egy-egy adott gondolat tovább-boncolgatására, abban felmerülhet a legnagyobb kérdés: Megéri egyáltalán megmenteni az emberiséget?

Egy pillanatra lépjünk el az egyértelműen érkező IGEN válaszlehetőségtől, és tekintsünk bele az emberiség történelmébe, elég akár az elmúlt pár ezer év eseményeit magunk elé helyezni. Nézzük meg, hogy saját életünk „jobbá formálása” közben, folyamatos fejlődésünk közben mik azok a dolgok, amik megsínylették erőszakkal kivívott uralkodásunkat. A napnál is világosabban láthatjuk, hogy milyen visszafordíthatatlan folyamatokba sodortuk a növényvilágot, az állatvilágot, a paradicsomi bolygót, ami létezésünknek ad kizárólagos otthont. Gyarló létezésünk - önös érdekeink érvényesítésén túlmenően - valójában kinek, vagy éppen minek releváns? Ha kicsit is képesek vagyunk elvonatkoztatni, és külső szemlélőként saját fajunkra kollektív szemmel tekinteni, akkor komoly dilemmába ütközhetünk.

Nézzünk csak körbe jelen világunkban, a 21. században. A Föld alig pár évtized alatt gyökeres változásokon ment keresztül "hála" az ember végtelen gyarlóságának. Az ember természetéhez hozzá tartozik a kielégíthetetlen birtoklásvágy. Soha semmi nem elég. Mindenből többet, csak többet és még többet akarunk. Ez a csillapíthatatlan, egyre erősödő ösztön teljesen tönkreteszi a bolygónkat. És ezzel ugye az a gond, hogy csak EGY van belőle! A magunk alatt vágjuk a fát klasszikus esete. Mindenki tisztában van a világban végbemenő mérhetetlen gyarlósággal, mégis javulás nem igen mérhető. Önös vágyainak kielégítése közben ezer és egy dolgot teszünk tönkre, lehetetlenítünk el, vagy írtunk ki. Rohanó világunkban fel sem tudjuk fogni, hogy milyen ritka és értékes kincs a Föld. Későn fognak az emberek észbe kapni és akkor már tenni ez ellen valamit nemigen lehet. Ha az emberiség egy filmbeli karakter lenne, biztos, hogy mi lennénk a jófiúk?

Ezen a ponton merülhetnek fel (filozofálásra hajlamos emberek számára) az alábbi súlyos kérdések: Megéri-e egyáltalán megmenteni az emberiséget? Ez a totálisan rossz irányba haladó faj megérdemli a túlélést? Érdemesek lennénk a folytatásra? Képesek lennénk megváltozni, hibáinkból tanulva élni egy új világban? Egy bolygót már tönkretettünk, mit tennénk egy másikkal? Az emberiség kipusztulása kinek fog egyáltalán feltűnni?
Mindenki döntse el maga, hogy hogyan vélekedik erről a masszív kérdésről, a "labdát" mindenesetre feldobták. A film természetesen arra buzdít, hogy érdemes megmenteni a fajunkat, amit a többször hallható Dylan Thomas idézettel erősít meg.

7. A mindenen átívelő ősi erő: a szeretet

A szeretet a mindenen átívelő ősi erő. Na, igen. Ezzel volt többeknek is baja a filmmel kapcsolatban és meg kell, hogy mondjam nekem is ez a téma nyerte el a legkevésbé a tetszésemet. A film az apa-lánya kapcsolaton keresztül próbálja érzelmi üzenetét célba juttatni, mely szájbarágósnak érződhet. Nem a karakterek közötti kémiával volt gond, hanem a szemgolyót erősen irritáló túlzással, ami figyelembe véve a korábbi ügyesen elhelyezett kérdéseket, túlságosan beleerőltetettnek tűnik és egyszerűen nem illik a képbe.

Igazából kellett egy emocionális szál, ami ezt a grandiózus történet körülöleli. Ennek a "kilógása" csak azért szembeötlő, mert igazából EZ lenne a Csillagok Között alappillére. Ez lenne a Nolan által kijelölt elsődleges útirány, de a történések során felmerülő témák, kérdések szerencsére átveszik a "volánt", és olyan útra terelik a filmet, amin sokkal érdemesebb továbbmenni. A gyenge kidolgozás részben annak tudható be, hogy Nolan az érzelmek és emberi kapcsolatok precíz képernyőre vitelében és kibontásában nem igazán tud kimagasodni. A komplex és nehéz gondolatok integrálása egy filmbe az ő igazi erőssége.

És ez az egyetlen egy dolog, amit valódi negatívumként lehet felhozni a filmmel szemben. Értem, hogy Nolan miért vitt érzelmi töltetet filmjébe, és ez egy bizonyos pontig működik is, de amikor a sokadik dimenzión történő kapcsolatfelvételt a végtelen/időtlen/konstans/soha el nem múló szeretet teszi lehetővé, az már túl sok. A film utolsó fél órája csöpögősre, túlzottan „Happy Endes-re” faragja az azt megelőző eseményeket, és ezáltal az egész történet realitása némileg túlcsordul a sok érzelmességtől.

A végéhez közeledvén megosztanám, hogy Mi a Csillagok Között legfontosabb üzenete (számomra/szerintem)? Az, hogy az emberi faj számtalan elképesztő eredményeinek ellenére, emberi természetünkből fakadó önzőségünk folytonosan gátat szab létezésünk továbbörökítésében. A film rámutat az emberi értékekre, az elképesztő tettekre és teljesítményekre, az elme hatalmára, fajunk végtelen képességeire, melyeknek nap, mint nap szemtanúi lehetünk. Majd szembesít minket azzal, hogy ezen dolgok megléte ellenére, önös érdekeink állandó felülkerekedése ellehetetleníti a globális célok megvalósítását. Amíg nem vagyunk képesek mások érdekeit a sajátunk elé helyezni, amíg nem tudunk túllendülni a nemzetállamok szintjén, amíg nem vagyunk képesek fajként gondolkozni, addig nem tudunk megoldást találni közös problémáinkra. Mert a közös cél eléréséhez az első lépcsőfok az összefogás lenne. Amíg az összefogás nincs meg GLOBÁLIS szinten, addig reménytelen az emberiség, mint faj továbbörökítése.

A film végi mindfuck-ot nem szándékozom részletesen kielemezni, mert szerintem azt már előttem már vagy ezren megtették. Van, akinek tetszett, van, akinek nem. Ugyanakkor az vitathatatlan, hogy Nolan ismét elérte a célját: gondolkozásra késztetett. Ezt a TÉNYT nem lehet a filmtől elvenni, és aki ezt képtelen elismerni, az valószínűleg napjaink egyik roppant közkedvelt népbutító tömegfegyverének lelkes követője lehet.

Ott van még a látvány, a zene, a hangeffektek, karakterek és egyéb filmes tényezők, melyekről külön nem szándékozok értekezni, ugyanis elemzésemet teljes egészében a film által felvetett témákra szántam. Mint minden film, ez sem tökéletes. Jómagam is látom a hibáit, de ezek eltörpülnek az összképhez viszonyítva. Ezer és egy grandiózus kérdéssel foglalkozik közvetve és közvetlenül, melyek messze túlmutatnak a hétköznapi élet során felmerülő kérdéseken, problémákon. Felüti a fejét a Pszichológia, Szociológia, Filozófia, Elméleti Fizika és hasonló komplex tudományágak, melyeket Nolan elképesztő természetességgel és pontossággal integrál filmjébe.

Összegezve: A Csillagok Között komplex és globális témákkal teli grandiózus film, mely élvezhető keretek között érzékelteti az univerzum hatalmasságát, az emberi természet és kapcsolatok alapvető hibáit, az idő megfoghatatlanságát, a túlélési ösztön erejét, valamint, rávilágít, hogy a Föld olyan egyedi és értékes kincse az emberiségnek, melynek megőrzésére sokkal nagyobb hangsúlyt kellene mindenkinek a jövőben fektetnie.

Zárásként szeretnék egy saját megjegyzést hozzáfűzni az íráshoz. Könnyen meglehet, hogy nekem azért is tetszett ennyire a Csillagok Között, mert rajongok a világűrrel, bolygókkal és naprendszerekkel kapcsolatos dolgokért. Lenyűgöz a hatalmasság, az ismeretlen, mely ezer és egy megválaszolhatatlan kérdéssel kecsegtet. Minden egyes új felfedezés egy-egy apró lépést jelent létezésünk megválaszolásának hosszú útján. A temérdek lehetőséggel teli világegyetem egy olyan magával ragadó téma, melyről nem győz az ember eleget elmélkedni, és értekezni azokkal, akik hasonló távlatokból képesek rátekinteni világunkra.

A Csillagok Között gondolkodóknak készült film. Olyanoknak, akik esténként felnéznek a csillagos égboltra és azon tűnődnek, hogy hogyan és miért kerültünk ide. Olyanoknak, akik hajlandóak a távoli jövőbe tekinteni. Olyanoknak, akik szeretnek elmélyülni az univerzum és az élet kérdéseinek végeláthatatlan tengerében. Olyanoknak, akik nem csak arról beszélnek, amit két szemükkel látnak, hanem arról is, ami korlátolt látómezőnkön kívül eshet.

Verdict: 10/10