"Mekkora egy kihagyott lehetőség" - ez a mondat keringet a fejemben a Beowulf című film kb. 60. percétől kezdve az utolsóig. Kényelmetlenül nagy kihagyott ziccer lett Robert Zemeckis második Motion Capture Technológiával készült animációs projektje. Ezért a filmért tényleg nagy kár, mert rengeteg potenciállal rendelkezett, és szinte folyamatosan, végig ott lebeg körülötte az a "lehetne ez ennél sokkal több" gondolat.
Zemeckis nem véletlenül számít nagy névnek Hollywoodban. Letett már jó pár emlékezetes, kultikus filmet az asztalra az elmúlt 30 évben. Valahogy ez idáig a Beowulf teljesen kívül esett látómezőmön, és csupán egy meglehetősen kedvezményes DVD akció miatt ruháztam be rá. Az átlagember az esetek döntő többségében olyan DVD vagy Blu ray-eket vesz meg, amiket már korábban látott és érdemesnek tart a megvásárlásra. Ritkán veszek látatlanban filmet, de az eddigi meglehetősen jó arányú statisztikám miatt mostanában gyakrabban próbálkozok. Nem is nagyon értettem, hogy kerülhet csupán 500 Ft-ba egy duplalemezes, extrákkal rendesen megpakolt DVD. Most már értem. A többnyire jó beszámolók, valamint a film fasza előzetese meghozták a kedvem, de lelkesedésem a 60. perc környékén már a béka segge alatt volt három ásónyomnyival.
Részlegesen sem világos számomra, hogy Zemeckis pontosan mit akart ezzel a történettel elmesélni. Az alapkonfliktus már rögtön az elején nem tűnt túl ígéretesnek, de akkor még mondogattam magamban: "Ez csak az eleje, ez még csak kiindulópont. Lesz itt több is. Biztos vagyok benne." Sajnos, nem volt. Röviden utánanéztem az eredeti Beowulf történetének, ami kb. 70%-ban megegyezik a filmben látottakkal. Olyan klasszikus mese lehet ez ott fenn északon, mint nálunk mondjuk a Rege A Csodaszarvasról. Na mármost, ha ez valóban így van, és a mese - többnyire - megegyezik a filmben látottakkal, akkor a történet kisstílűsége miatt egyszerűen nem éri meg a megfilmesítést. Pláne nem az ilyen, MOCAP technológiával készült megfilmesítést, ami jóval többe kerül, mint egy élőszereplős változat. 150 millió dollárt emésztett fel a projekt, ami elképesztően magas büdzsét jelent. Ezt a hatalmas mennyiségű pénzösszeget erre elpazarolni érthetetlenül értelmetlen.
A történet fantasy mércével mérve atka nagyságú és súlyú. Teljességgel hiányzik belőle a grandiózusság, a végtelen lehetőségekkel teli diverzifikált világ érzete, a szimpatikus és érdekes karakterek, szóval gyakorlatilag minden. Az egész játékidőt nézve, alig van benne számítógépes technológiát komolyan igénybevevő látványelem. Kevés a helyszín, nincs nagy mozgástér, és ami van, azt akár fele ennyiből megcsinálhatták volna élőszereplős változatban. A Gyűrűk Ura: A gyűrű szövetsége nem érte el a 100 milliós költségvetést, de mégis mennyivel látványosabb és sokszínűbb világot húzott fel maga köré már rögtön egyetlen résszel.
Beowulf egész története majdnem kb. 2-3 helyszínen, sőt jobban mondva, szobában vagy helységben játszódik. Egy kaland-fantasy zsánerű alkotástól elfogadhatatlan és érthetetlen ez a szűk mozgástér. Egy kisebb, teljesen új, önálló világot simán ki lehetett volna építeni, be lehetett volna mutatni, telis-tele mesebeli lényekkel, mítoszokkal, legendákkal akár csak említés szintjén is. Nem azt mondom, hogy legyen 3 órás, Lord Of The Rings-et koppintó film, ami mindenkit, mindent tüzetesen bemutat, azonban beérni ennyivel végtelenül lelombozó. Konkrétan a játékidő fele egy ivócsarnokban játszódik, ahol az emberek isznak, ünnepelnek, és néha meghalnak. A cselekmény többi része szintén a falun belül, vagy a hegybe vájt üreg belsejében játszódik. Hőseink alig mozdulnak ki a faluból, de ha véletlen még el is hagyják azt, akkor sem látjuk a célállomáshoz vezető utat, vagy annak bármelyik részét.
A történet önmagában még nem okozna vertikális összeomlást, de sajnos minden más filmtől elvárható alapelem sem jó. Nem vártam semmilyen mélységű és összetettségű karaktereket, de akikkel szembesültem az emlékezetesség skáláján nulla pontos összesített eredményt értek el. Egyetlen egy darab karakter sem volt, aki ha csak egy kicsit is, ki tudott volna tűnni a tengermély felejthetőségből. A főszereplő, Beowulf pontosan azokat a tulajdonságokat testesíti meg, amit egy vérbeli harcostól elvárhatunk, azonban ezeken túlmenően egy grammal se többet. Erős, izmos, bátor, magabiztos, félelmet nem ismerő, rettenthetetlen és természetesen szűzanya pucéron küzd meg ellenfeleivel. Angelina Jolie animálva is kevesebb, mint 10 másodperc alatt teljes árbocra húzza a lankadt vitorlákat, de ez önmagában nem számít kimagasló teljesítménynek. Maga a hatalmas Anthony Hopkins sem volt képes bármi, hangsúlyozom BÁRMI érdemlegessel hozzájárulni saját karakteréhez. A többi mellékszereplőnek nevezett töltelék még a fentebb említett karaktereknél is jellegtelenebbek voltak.
A látvány terén a kettősség érzete folyamatosan ott keringett a levegőben. Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy lenyűgözőnek vagy ocsmánynak találom az animációt, de a végén csak megszületett a döntés. A karakterek arckifejezései szinte a tökéletesség küszöbéig lettek elcipelve, azonban minden más (környezet, fegyverek, állatok, egyéb tárgyak stb.) gyakorlatilag vetekszik a Play Station 1-es játékok átvezetőivel.
Röviden elmondom, hogy személy szerint ÉN mire számítottam, mit szerettem volna látni. Egy legendákkal, mesebeli lényekkel megfűszerezett sokszínű világot, ahol szereplőink útra kelnek. Interakcióba kerülnek más emberekkel, fajokkal, lényekkel. Váratlan helyzetekkel szembesülnek útjuk során, megismerkednek jó és rossz intuíciójú idegenekkel és a többi és a többi. Röviden: Egy fantasy-ba csomagolt road movie-t szerettem volna látni. Amit kaptam az egy szívfájdítóan kisstílű gyenge videojáték promo videó lett, ami csupán indokolatlan jumpscare-eket, túlzott brutalitást, harmatgyenge karaktereket és szürke látványvilágot tudott nyújtani. Ez a történet könyv formájában biztosan jól működik, de a mozivászonra vitelhez nem tesz ki egy egészet.
Nem nézhetetlen, de a végeredmény nagyon lelombozó lett. Tényleg szívből sajnálom ezt a filmet, mert több pillanatában is láttam a pozitív irányba való elmozdulás lehetőségét. Az extrák megtekintése után talán jobban megértem majd, hogy miért állt meg Zemeckis a Skandináv mítoszokkal teli csarnok bejáratának küszöbén.
Verdict 4,5/10
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.